A rendőrség és a tulajdonos feladatai a magán és közösségi vagyon védelme során

Minden állampolgárnak joga van ahhoz, hogy munkája eredményeként megszerezze az elemi szükségletei kielégítését szolgáló javakat: igényeinek megfelelő lakásra tegyen szert, ízlésének megfelelő berendezési tárgyakat, autót vagy nyaralót vásároljon. A pol-gári társadalomban az is természetes, hogy az embereknek olyan tárgyak megszer-zéséhez is joguk van, amelyek nem közvetlenül szükségleteik kielégítését szolgálják, hanem befektetésként az anyagi gyarapodást célozzák.
Vagyontárgyaknak nevezzük azokat a dolgokat, amelyek a tulajdonos vagy más sze-mély részéről vagyoni értékkel bírnak, azaz értékük pénzben kifejezhető.

A vagyontárgyakat többféleképpen lehet csoportosítani, de jelen témakörben leginkább a rendeltetésük szerinti megkülönböztetés érdemel figyelmet.

A dolgok rendeltetésüknek megfelelően lehetnek ingatlanok és ingók.

Ingatlan elsősorban a föld, illetve a rajta álló épület, épületrész. Amennyiben valamely dolog úgy van a földdel tartósan egyesülve, hogy az elválasztással a dolog elpusztulna, értéke vagy használhatósága jelentősen csökkenne, a dolgot a föld alkotórészének kell tekinteni. Tulajdonosváltásnál, ha a jogszabály másként nem rendelkezik a dolog osztozik a föld sorsában (pl. fák, szőlőültetvény, olyan épület, amely nem ideiglenes jelleggel épült).
Ingó dolog mindaz, amely nem minősül ingatlannak.
Egyes vagyoni értékkel bíró dolgok értékét nem fizikai tulajdonságaik (anyag, művészi érték, muzeális kor stb.) határozzák meg, hanem az általuk képviselt érték, vagy a bennük megtestesülő jogosultság. Ilyen dolog például a pénz, amelynek értéke az azt kibocsátó állam gazdasági erejétől függ, vagy a meghatározott kellékekkel rendelkező értékpapír, amelynek értékét elsősorban a benne foglalt követelés adja meg.
Pénzben kifejezhető értékük van egyes jogoknak is. Ezek a jogok vagy kizárólag meg-határozott személyekhez köthetők (ilyen például a haszonélvezeti jog, amely ha más ingatlanát terheli, meghatározott pénzösszegért váltható meg, vagy az üzleti hírnév, a-mely gazdasági társaságba vagyoni hozzájárulásként is bevihető), vagy megszerezhetők (pl. a bérleti jog).

Egyes dolgokat osztályozhatunk annak megfelelően is, hogy azok tulajdonjoga meg-változtatható-e (forgalomképes, korlátozottan forgalomképes és forgalomképtelen dol-gok).
Forgalomképtelenek az állam és a helyi önkormányzatok kizárólagos tulajdonában lévő olyan vagyontárgyak, amelyeknek forgalomképtelenségét törvény állapítja meg (pl. országos közutak, település utcái). Ezek tulajdonjogát senki nem szerezheti meg.
Korlátozottan forgalomképes dolgok esetén a dolgok tulajdonjoga csak meghatározott feltételek mellett szerezhető meg (pl. egyes veszélyes anyagok).
Forgalomképes minden olyan dolog, amely nem tartozik bele a fenti két kategóriába.

Az egyes dolgok tulajdonjogát eredeti vagy származékos módon lehet megszerezni.
Eredeti szerzésről beszélünk akkor, ha az új tulajdonos a korábbi tulajdonostól füg-getlenül, a dolgot terhelő korlátozásoktól mentesen szerzi meg. Eredeti szerzési mód ingó és ingatlan esetén a hatósági határozattal, az árverés, illetve elbirtoklás útján, ingatlan esetén a kisajátítással, ingó esetén a gazdátlan javak elsajátításával vagy találással valósul meg.
Származékos a szerzésmód akkor, ha az új tulajdonos az előző helyébe lép, tehát a do-loggal kapcsolatos jogok és kötelezettségek is átszállnak. Származékos szerzésmódok például az adásvétel, öröklés, találás, feldolgozás, egyesítés. Tehát mint említettem a dolgok tulajdonjogát eredeti vagy származékos módon lehet megszerezni, azonban ezen tevékenységek az érintettek jogkövető magatartását feltételezi.
Vannak azonban olyan személyek, akik mások javai, értékei megszerzése érdekében nem riadnak vissza kisebb-nagyobb jogsértések elkövetésétől (A modern társadalmak-ban bűnözés alatt a szabálysértési és a büntető anyagi jogi normák megsértését, annak objektív és szubjektív körülményeit értjük.) sem, melynek következménye a kár (a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés; vagyoni hátrány: a vagyonban okozott kár és az elmaradt vagyoni előny) okozás. Ezen személyek társadalomra veszélyes cselekményeivel szemben, azonban szükséges értékeinket védeni.
A vagyonvédelem egyidős az emberiséggel. Kezdetben ösztönös, de később az embe-riség, a társadalom fejlődésével mindinkább tudatos, a kor társadalmi berendezkedését és fejlettségi színvonalát hűen tükröző funkció volt.
A rendszerváltás előtt kiemelt állami feladat volt a szocialista tulajdon védelme.
A szocialista nagyvállalatok egész kis hadsereggé duzzasztották fel a vagyonvédelem-mel foglalkozó létszámot (üzembiztonsági főosztály, osztály, rendészet), vagy gondoljunk csak a fegyveres iparőrökre. A rendészeti, de különösen a portai dolgozók között nagy számban voltak fellelhetőek az egészségi állapotukban megromlott, de a céghez hű, illetve nyugdíj előtt álló személyek. „A megtermelt javakból mindenki a szükségletei szerint részesül” szlogen a gyakorlatban azt jelentette, hogy mindenki azt vitt, amit ért.
A rendszerváltás után a privatizáció, a magán tulajdon megjelenése és védelme új alapokra helyezte a vagyonvédelmet.
Nyugati mintára létrejöttek az első vagyonvédelmi vállalkozások: a tulajdonosnak jól felfogott érdeke, hogy amit felépített, előállított, azt megóvja mechanikai, technikai és élőerős védelemmel, illetve a három kombinációjával ki-ki lehetősége szerint. A kez-deti tapogatózó lépések után gomba módra szaporodtak, alakultak a vagyonvédelmi vállalkozások, de amíg a technikai és mechanikai védelemmel foglalkozóknál ez nem volt nagy mértékű, addig az élőerős szolgáltatást nyújtók száma ugrásszerűen megnö-vekedett.
Ismereteim szerint a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kama-rának (továbbiakban: Kamara) jelenleg 85.437 regisztrált tagja van és kb. 5-10 ezer főről beszélhetünk még, akik látenciában (feketén) végzik ezt a tevékenységet.
Többen vannak mint a rendőrök, akiknek a száma körülbelül harmincezerre tehető.

A létszámukban rejlő lehetőségekből adódóan a rendőrségnek érdeke, hogy a jövőben harmonikusabb együttműködést alakítson ki a személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységet végzőkkel.
A folyamatos munkakapcsolat kialakítása és a civil biztonságvédelem működésének szigorúbb felügyelete érdekében a Kamara és az ORFK között 2001. december 17.-én együttműködési megállapodás került aláírásra. Egyik cél az egységes fellépés azokkal a vállakozásokkal és magán személyekkel szemben, amelyek/akik nem a szakmai tisztesség és az etikai követelmények szerint végzik tevékenységüket. Ez azért is fontos, mivel a civil biztonságvédelmi szakma bizalmi szolgáltatásokat nyújt, s ezért különösen sérülékeny.
A megállapodás eredményeként várhatóan felgyorsul az információ áramlás is a két fél között, amely elősegítheti az ellenőrzések hatékonyságának növelését. Az együttmű-ködés aláírását követően például 2002. február 15-én járt le az a türelmi idő, ameddig azok a vállalkozások, amelyek tevékenységüket kamarai tagság nélkül végezték, illetve a kamaránál még regisztrálva sem voltak, e hiányosságukat pótolják, ezt követően a jogszabálysértőkkel szemben a rendőrség szankciókat alkalmaz.

Tömeges méretei miatt a vagyon elleni bűncselekmények évről-évre meghatározó sze-repet töltenek be az összbűnözésen belül. E deliktumok alkotják a hazai összbűnözés 75-80 %-át.
Az ismerté vált vagyon elleni bűncselekmények volumene és dinamikája az elmúlt évtizedekben tükrözte az összbűnözés változásait. Az egységes rendőrségi és ügyészségi bűnügyi statisztika (ERÜBS) adatai szerint az ismertté vált vagyon elleni bűncselekmények száma 1991-től meredeken emelkedett, 1998-ban elérte az 547.881-es értéket. 2001-ben 317.900 volt, ami az előző időszakhoz képest (311.611) 2 %-os emelkedést mutat.
A vagyon elleni deliktumok struktúrájában jól érzékelhető minőségi és mennyiségi áta-lakulás zajlott le.
Az elkövetői kör azonnal reagált a társadalmi-gazdasági viszonyokban kialakult leg-csekélyebb változásokra is. Elkövetési módszereit, taktikáját rugalmasan az új hely-zethez igazította.

Az ismerté vált lopások száma 2000-ben 159.195, 2001-ben 160.270 volt, ami 0,7 %-os emelkedés eredményezett. Az alkalmi lopásokat vizsgálva új jelenséget nem lehetett megállapítani. Az elkövetési tárgyak döntő többségét a kerékpárok, nemes- és színesfémből készült eszközök, valamint a gépjárműben hagyott tárgyak képezik.
Zsebtolvajlás 2000-ben 7.782 volt, míg 2001-ben 7.115, mely 8,6 %-os csökkenést jelent.
Legveszélyeztetettebb Budapest, ahol a magas látencia ellenére 2001-ben az e módszerrel elkövetett ismerté vált bűncselekmények közel 70 %-át követték el.
Személygépkocsi lopások aránya 16,6 %-al mérséklődött (2000-ben 10.022, 2001-ben 8.364). A gépkocsi lopások száma 1998-ban elérte a 15.258-as értéket, ezt követően a megtett intézkedések (határregisztrációs rendszer, két okmány -a törzskönyv és jármű-kísérőlap, amelyek a gépjármű tulajdonjogának és a gépjármű feletti rendelkezés jogának igazolására szolgál- bevezetése, eredetiség vizsgálat, a BRFK-án Gepárd néven azonnali beavatkozásra alkalmas egység felállítására került sor), és a bűnmegelőzési szolgálat által ajánlott hasznos gépjárművédelmi eszközök alkalmazásának eredményeként az elmúlt évben sikerült a korábban 10 ezres álom határ alá vinni az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetésének számát.
A többéves tapasztalat azt mutatja, hogy vannak közismerten kedvelt gépkocsi típusok, melyek évjárata, felszereltsége és műszaki állapota is a lopott gépjárművek felvevő pia-cának igényeit elégíti ki. Napjainkra a lopott gépjárművek sorsát vizsgálva megállapít-ható, hogy azok nagy részét megrendelésre külföldön értékesítik vagy hazánkban alkatrészpótlásra használják fel.
Az elmúlt évben megszaporodott a gépjármű lopásoknál az ún. beugrásos módszer.
A betöréses lopások mennyiségi mutatójának az 1991. évet követő folyamatos csök-kenő tendenciája 1994-ben megtorpant. Az 1995. évi viszonylag kismértékű (mintegy 3.324 eset) emelkedés ellenére a vagyon elleni bűncselekmények 21,02 %-át ez a kategória tette ki. A betöréses lopások száma 1996-ban (95.046) 26,02 %-al, míg 1997-ben (97.110) 24,71 %-al emelkedett. Ezt követően folyamatos csökkenés mellett 2000-ben 71.635-re, 2001. évben 68.499-re, azaz 4,4 %-al mérséklődött. Az ismertté vált betöréses lopások számának területi megoszlását tekintve megállapítható, hogy a betörések közel 20 %-át a fővárosban és Pest megyében követték el.
Az elmúlt évben a lakásbetörések több mint 50 %-át a fővárosban, valamint agglo-merációjában követték el.
A magánszférát érintő bűncselekmények esetében a vállalkozók és vállalkozásaik váltak a betörések első számú célpontjává. Az elkövetők célszemélyeiket a jól kereső foglalkozásúak köréből választották ki.
A felhalmozott értékek és a vagyon gyarapodásával párhuzamosan emelkedett a jog-sértésekkel okozott kár értéke is.

2001-ben a 68.499 betöréses lopással okozott kár (19,5 milliárd Ft) 7 %-al, a rablással okozott kár (2,2 milliárd Ft) 2 %-al növekedett, a lopással okozott kár (43,5 milliárd Ft), pedig 3 %-al csökkent. A vagyon elleni kár növekedése, tehát nem ezekből származik.
A sikkasztással okozott kár (10,8 milliárd Ft), valamint a szerzői és szomszédos jog megsértésével okozott kár (2,7 milliárd Ft) a kétszeresére, a hűtlen kezeléssel okozott kár (nyolcmilliárd Ft) a négyszeresére, a hanyag kezeléssel okozott kár, pedig (három- milliárd Ft) a harmincötszörösére növekedett 2000-hez képest. A magasabb értékek a nyomozások elhúzódására, a mérsékeltebb növekedés az alacsonyabb inflációra vezethető vissza.
A betöréses lopások elkövetési módszereiben lényeges változások nem történtek. Megfigyelhető volt azonban a durva módon végrehajtott, felesleges károkozás és néhány esetben a nyomok megsemmisítése érdekében a helyszín felgyújtása. Változatlanul az ajtó-, ablakbetörés, lakatlefeszítés dominál. A lengyel elkövetők által az 1980-as évektől alkalmazott hengerzártörés napjainkra országosan elterjedt módszerré vált.
Az utóbbi években a nagy értékű gépkocsik megszerzésének is egyik módszerévé vált a betöréses lopás, főként Budapesten és Pest megyében. 2000-ben országosan 349 gépjárművet és 178 személygépkocsit tulajdonítottak el. Ez a tendencia 2001-ben, ha kismértékben is, de tovább emelkedett 371 gépjárműre és 187 személygépkocsi-ra.
A betörések elkövetési tárgya a korábban általánosan jellemző készpénz, arany ékszer, híradástechnikai és élvezeti cikkek mellett kiegészült az állam és a gazdálkodó szervek által kibocsátott értékpapírokkal, valamint a mezőgazdaságban használatos különböző vegyszerekkel (permetszer, műtrágya stb.) és élelmiszerekkel.

Az idős személyek sérelmére elkövetett emberölések bűntettének vizsgálatánál a gyanúsítottak vallomása alapján egyértelműen megállapítható, hogy a bűncselek-mények többségénél elsődleges szándék a betöréses lopással elkövetett vagyonszerzés volt. Az eltervezett bűncselekményekben minőségi változást az elkövető lebukástól való félelme okozta, miután az áldozat felfedezte tettét. Az idős, egyedül élő emberek és lakásaik e tekintetben változatlanul a bűnözők potenciális célpontjait képezik.

A bűncselekmények zömét továbbra is a nappali órákban követték el és változatlanul jelen voltak a tippadásra, vagy megrendelésre, megszervezett betöréses lopások. Ezt támasztja alá többek között a kínai állampolgárok bérelt raktárai, lakásai ellen elkö-vetett bűncselekmények.
A bűnügyi statisztikai adatok szerint a bűncselekmények elkövetését elősegítő okok közül messze legelső helyen szerepel az óvatosság hiánya, utána következik a környe-zet közömbössége és a szükséges vagyonvédelem elmulasztása, illetve a víkendházak, tanyák esetében jelentős szerepe van a terület lakatlanságának, kivilágítatlanságának.
Sikkasztások száma 2000-ben 5.087 volt, ami 2001-ben 5.487-re alakult, amely 7,9 %-os emelkedés.
Csalások tekintetében az előző évben 27.391 ismertté vált bűncselekmény volt, míg 2001-ben 35.678, ami 30,3 %-os növekedést jelent.
Rablások alakulása 2001-ben (3.319) az előző évhez (3.494) viszonyítva 5 %-os csökkenést mutat. E deliktumok jellemzője a közterületen, idős emberek, nők sérel-mére történő elkövetés. Általánosságban megállapítható még, hogy az elkövetési magatartás kegyetlenebbé, az ellenállás megtörésére a szükségesnél is sokszorosan durvábbá vált.

Az előbbiekből adódóan a rendőrség tevékenységében jelentős szerepet kell, hogy betöltsön a megelőző vagyonvédelem, mely nem képzelhető el prevenciós infor-mációs rendszer működtetése és a reális, meggyőző propagandatevékenység nélkül.

A rendőrségi megelőző vagyonvédelmi szakvonal feladatai:
- A megelőző vagyonvédelem alapfeladatának megfelelően elemzi és értékeli az or-szág, megye, város, kisebb települések bűnügyi helyzetét. Különösen a bűnözés ter-jedelmét, szóródást, dinamikáját, struktúráját, kriminológiai és kriminalisztikai jellemzőit, megjelenési formáit, helyeit, az elkövetők, sértettek, károsultak körét, vik-timológiai tényezőket, az új bűnelkövetési területeket, magatartásokat.

- Az adatokból összegző következtetéseket von le, melyek felhasználásával kidol-gozza a bűnmegelőzési tevékenység stratégiáját és szakirányítás keretében ajánlá-sokat tesz a szervek, illetve szakvonalak számára a helyes taktika megválasztására.

- Kapcsolatot tart a bűnmegelőzésben résztvevő állami és önkormányzati szervekkel, civil szervezetekkel, kamarákkal, mozgósít, tájékoztat, segítséget nyújt és koordinál azok bűnmegelőzési tevékenységében.

- A bűnmegelőzés érdekében propaganda, felvilágosító tevékenységet fejt ki az általa vagy a közreműködésével szervezett rendezvényeken, a különböző médiumokban.

- Folyamatosan kutatja a vagyon- és személyvédelem körében, a bűncselekmények megelőzését szolgáló mechanikai és elektronikai eszközök, módszerek alkalmazási lehetőségeit, javaslatokat téve a fejlesztési célkitűzések irányára.

A feladat-végrehajtás alapját az aktuális bűnügyi helyzet elemzése adja.
Az egyes területeken a kriminalitás jelentősebb változását érzékeljük és kiegészítő lépéseket teszünk a bűncselekmények visszaszorítására.
A magán és közösségi vagyon elleni támadások nagymértékben rontják a polgárok biztonságérzetét, vagyonbiztonságát, és mivel az elkövetők nagy része felderítetlen marad, a rendőrség megítélését. Ezért vált indokolttá, hogy a Belügyminisztérium 2000-ben összehangolt intézkedéseket (3/2000.) kezdeményezzen a betöréses lopások megelőzésére és visszaszorítására.
A program tartalmazza mindazokat a szükségesnek tartott teendőket és együttműködési területeket, amelyek hatékonyabban befolyásolják a rendőri bűnmegelőzést és felde-rítést.
Ilyenek:
- Normaalkotási tevékenység keretében javaslat készül az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/97. (XII.20.) Korm. rendelet módosítására an-nak érdekében, hogy az intézmények és a lakóházak tervezésének és kivitelezésénél vagyonvédelmi szempontok is érvényesüljenek, melyek hozzájárulnak a betöréses lopások megelőzéséhez.
- Kezdeményeztük az adójogszabályok módosítását annak érdekében, hogy a polgár által igazolhatóan vagyonvédelmi célú beruházásokat adóalap-csökkentő tényezőként lehessen figyelembe venni.
- Megvizsgáltuk az Elektromos Művek üzleti szabályzatában a lakóházak esetében az elektromos mérőhelyek elhelyezkedésére vonatkozó szabványok módosításának szükségességét azért, hogy az tekintettel legyen a betörésvédelmi szempontokra is.
- Az önkormányzatokkal, Országos Bűnmegelőzési Tanáccsal közösen szorgalmazzuk, hogy minél több település kapcsolódjon be a "Biztonságos település" mozgalomba.
- Meg kell fontolni az ingatlan biztosítási feltételek módosításának kezdeményezését, hogy kerüljön kötelezően előírásra a szerződést megelőzően a tulajdonos vagy bérlő által beépítendő, felszerelendő biztonságtechnikai berendezések jegyzőkönyvi rögzítése a biztosító által, amivel elkerülhető a vita a kárigény érvényesíthetőségéről. Felül kell vizsgálni a biztosítási kárigény érvényesítésének lehetőségét a rendőrség által felderített, de a kárt megtéríteni képtelen elkövető esetében. A bűnözők a behatoláskor olyan fejlett technikai módszereket is alkalmazhatnak, amelyek nem okoznak elváltozást például a zárszerkezetben, ezért kezdeményeztük, hogy a rendőrség által valószínűsített történést fogadják el a kárigény elbírálásánál.

A belügyminiszteri utasítás alapján az Országos Rendőr-főkapitányság 11/2000-es szá-mon intézkedést és cselekvési programot dolgozott ki azzal az alapvető céllal, hogy a bűncselekmények megelőzését, megszakítását, az elkövetők mind nagyobb számban történő felderítését, a vagyonbiztonság fokozását egységes rendőri fellépéssel tegye hatékonyabbá.
A rendőr-főkapitányságok az említett belső normában meghatározott feladatokat az anyagi-technikai és személyi lehetőségeik szerint végrehajtották.

A területi és helyi szervek értékelése során megállapítható, hogy ahol megfelelő figyelmet fordítottak a bűnügyi-technikai munka színvonalára, a sorozat-bűncselekmé-nyek felismerésére és megszakítására, valamint a területen működő bűnöző csoportok redőri ellenőrzés alá vonására, ott az elkövetők elfogását követően a betörések számában jelentős visszaesés következet be.
Megállapítható továbbá az is, hogy a főkapitányi norma végrehajtása egy javuló tendencia kezdetét jelentette, a bűnmegelőzés, a lakosság együttműködése és a bűnüldözési tevékenység során kedvező folyamat indult el.
A 11/2000. számú főkapitányi intézkedésben, valamint a cselekvési programban meghatározott általános és speciális rendőri feladatok a mai napig aktuálisak, folyamatos végrehajtásuk esetén a betöréses lopások szakvonalán további jelentős eredmények várhatók.
Az ORFK Bűnügyi és Közbiztonsági Főigazgatóinak 9/2000-es, illetve 23/2001-es együttes intézkedéseire figyelemmel az autópályáinkon, nagyobb városokban elszapo-rodó ún. „trükkös lopások és rablások” visszaszorítására a bűnügyi adatok alapján legveszélyeztetettebb állampolgárok anyanyelvén (magyar, angol, német, orosz, olasz) tájékoztató anyagot készítettünk, figyelemfelkeltő kivitelben.
A tájékoztató anyag közérthetően, szemléletesen írja le a leggyakoribb elkövetési magatartásokat és tartalmazza azokat az ajánlásokat, amelyek betartásával a kriminális kockázat csökkenthető. Utal emellett az áldozattá vált személyek által követendő ma-gatartásra is.
A szóróanyagokat, palátokat a nagyobb határállomásokon, illetve a külföldiek által használt gyorsforgalmú utak, autópálya-szakaszok közelében található vendéglátó-, pénzváltó- és pihenő helyeken, üzemanyagtöltő-állomásokon stb. terjesztettük.
Ezen kívül sor került egy adatlap, úgynevezett „házi leltár” kidolgozására, a magán-, valamint egyházitulajdonban lévő műtárgyak regisztrálásához. Lényege, hogy a tulajdonosok kizárólag saját maguk számára az általunk készített űrlap felhasználásával végzik el műtárgyaik dokumentálását. A nyilvántartásba vett műtárgyakról célszerű fényképet is készíteni, vagy készíttetni, melyet a kitöltött adatlappal együtt a műtárgytól elkülönítve, biztos helyen kell tartani. A bekövetkezett bűncselekmények esetén az adatlapok, fotók felhasználásával a sértettek pontos információkkal tudnak szolgálni az eltűnt műalkotásokról, segítve ezzel is a rendőrség munkáját.
A bűncselekmények számának növekedése, a szervezett bűnözés megerősödése, a súlyos vagyon elleni bűncselekmények megkövetelik az egyénektől és a vállalatoktól, üzletektől egyaránt a technikai berendezések alkalmazását, a minél korszerűbb biztonsági eszközök beszerzését.
Védeni valója ugyanis mindenkinek van.
Egyre többen kapcsolódnak rá valamelyik távfelügyeleti, illetve térfigyelő rendszert üzemeltető-szolgáltató cég hálózatára.

A vagyonvédelem, biztonságtechnika a tudományok eredményét alkalmazó szolgálta-tás. A feladatok nehézsége éppen abban áll, hogy a védelmet csak nagyon sok tudományterületről megszerezhető ismeret birtokában lehet optimálisan megtervezni. Nyilvánvaló, hogy a nehézséget éppen a komplexitásban rejlő, sokoldalúságot megkívánó feladat jelenti.
A betöréses lopásokat tipikusan ajtóbefeszítés, hengerzártörés, rácslefeszítés, ablakbetörés, nyílászáró-kiemelés módszerével hajtják végre az elkövetők. Kedvelt célpontjaik a magánlakások, hétvégi házak, üzletek, pénzintézetek. Ebben a deliktum kategóriában egyre jellemzőbb a szervezett elkövetési forma. A főként készpénzre, ékszerre, műkincsre és műszaki cikkekre koncentráló betörőcsoportok nagy területre kiterjedő üzlet-, iroda- és lakásbetöréseket hajtanak végre sorozatban.
A bűnözés területi megoszlására jellemző, hogy a nagyvárosi élet magasabb kriminali-tással jár. Ez a tendencia a vidéki nagyvárosok vonatkozásában is megfigyelhető. A legalacsonyabb kriminalitású települések a községek.

Sajnos világtendencia a vagyon elleni bűncselekmények számának növekedése.
Gyakran felvetődik a legtermészetesebb kérdés: miért ilyen sok a bűncselekmény ?
Amennyiben azt válaszoljuk, hogy azért, mert a rendőrség felkészületlen, vagy kevesen vannak, vagy nem elég jók az eszközeik, akkor zsákutcába jutunk. Ráadásul ez így nem igaz. Nem jelenthet megoldást az sem, hogy az utcákat megtöltjük rendőrökkel, mert ronthatjuk vele a polgárok közérzetét.
Régi igazság, hogy nem a rendőrségtől függ a bűnesetek száma, hanem a társadalom állapotától.

Növekedése a modern ipari társadalmak közös gondja. Továbbá ez a fejlődő társadalmaknak is nehézséget okoz. Nyílván valamiféle közös ok lehet e mögött.
A modern piacgazdálkodás fejlődése, a belső átalakulás folyamatai ugyanis szétzilál-ták azokat az erkölcsi, etikai normákat, amelyek között az előző társadalmak működ-tek. A demokrácia térhódításával törvényszerűen felerősödtek a negatív jelenségek.

A társadalmak e negatív jelenségek elől a maguk módján menekülnek. A modern társadalmak új biztonsági rendszerekkel, a jog és az igazságszolgáltatás újraértelmezésével kísérleteznek.
A közép- és kelet-európai régióban a rendszerváltozást követően kialakult közállapotok olyan kockázati tényezőket, kihívást jelentenek, illetve jelenthetnek- Európa számára, amelyek messze túlmutatnak az érintett régió határain.
A nyugati államok komoly aggodalommal figyelik a kelet-európai történéseket, felis-merve jószerint azt, hogy Európa eme átalakulóban lévő régiójának politikai, társadalmi stabilitása biztonságpolitikai szempontból valóban kulcskérdés a nyugat számára.
A bűnözés kezelésének egyébként két alapvető stratégiája van: a bűnözés megelőzése és a bűnüldözés.
Korszerű, kulturált, kontroll alatt tartott bűnüldözésre természetesen minden országban szükség van. Ha nem teszünk meg a bűnmegelőzés révén mindent azért, hogy elzárjuk a bűnözés utánpótlási forrásait, akkor hiábavalónak bizonyul a rendőrség- és a bűnül-dözés fejlesztése.
Az egyes országokban a bűnözés ellen való védekezés színvonala eltérő. Sok helyen a védelmi eszközök, rendszerek műszaki színvonala magasabb, elterjedésük gyakoribb, mint nálunk, és az állampolgárok is nagyobb áldozatot hoznak saját biztonságukért.
Az elmúlt években hazánkban a bűncselekmények struktúrájában, szerkezetében jól érzékelhető minőségi átalakulások zajlottak le. Gondoljunk csak a számítógépes csalá-sokra, bankkártya-hamisításra, pénzmosásra, internetes bűnözésre vagy a korrupciós és gazdasági bűncselekményekre stb. Az érintett bűnözői kör azonnal reagált a társa-dalmi-gazdasági viszonyokban kialakult legcsekélyebb változásokra is, elkövetési módszereit, taktikáját rugalmasan az új helyzethez igazította.


Jelentős mértékben növekedtek az úgynevezett „hétköznapi” bűnözés -lakásbetöré-sek, autólopások, különböző csalási formák, stb.-, valamint az egyre veszélyesebbé váló szervezett bűnözés -robbantások, leszámolások stb.- mutatói.

A magyar lakosság technikailag nem készült fel ilyen volumenű bűnözésre, és álta-lában arra, hogy a bűnözéssel együtt kell élni.
A Rendőrség Bűnmegelőzési Szolgálata a propagandaeszközök széles skálájának segítségével (amelyek felhasználják a bűnözéssel kapcsolatos ismereteket) próbálja felrázni, rádöbbenteni az embereket arra, hogy a bűnözés reális veszély, tegyenek meg mindent a megelőzése érdekében.
A rendőri bűnmegelőzés alapfeladata, hogy a kriminalisztika tapasztalatait, a krimino-lógia megállapításait felhasználva olyan intézkedéseket hozzon, mellyel meg lehet akadályozni a bűncselekmények elkövetését.
Az egyik legfontosabb kérdés vagyontárgyaink megfelelő védelme lett. A megelőző vagyonvédelemben többek között az is feladatunk, hogy megvalósítható, az emberek igényeihez és pénztárcájához igazodó módszereket, technikai eszközöket ajánljunk.

A viktimológia által bizonyított, hogy a bűncselekmények nagy részében a sértett maga is „közreműködik” azzal, hogy valamilyen módon (magatartásával, hanyagságával, nemtörődömségével) lehetővé teszi vagy megkönnyíti -sok esetben kiprovokálja- an-nak végrehajtását. A polgárok többsége úgy gondolja, a veszély nem őt fenyegeti, és megdöbben, amikor szembesül valamifajta atrocitással. Arra kell tehát figyelmeztet-nünk, hogy minél többen vegyék komolyan a veszélyeket, figyeljenek fel a gyanús helyzetekre.

A ma bűnözésére jellemző, a vandál, erőszakos, romboló elkövetői magatartás, amely következtében, ha értéket nem is tulajdonítanak el, de tönkretehetik egy egész élet munkáját, amely akár az újrakezdésig visszavetheti életünket.
Sokkal agresszívebbek lettek a bűnözők, amelynek okát pontosan nem lehet megmon-dani, de bizonyosan a társadalom állapota is felelős ezért. A bűnözők a nagyobb vagyon megszerzése érdekében mindenre képesek, nincs állandó értékrend, de ide sorolhatók azok a rossz minták is, amelyek a filmekből, a televízióból áradnak.
Ma az ügyeskedés nem számít bűnnek az emberek szemében, inkább azt tekintik „ba-leknek”, aki nem próbálkozik valami kis csalással, törvénykerüléssel. Mindehhez felnőtt egy új generáció, amelynek tagjai ebben az értékválságos időben tanulták az életet. A keménykezű bűnözők ma a húsz-harmincévesek közül kerülnek ki.

Az emberek többségében az a felfogás él, hogy a közbiztonságért a rendőrség a felelős. Márpedig a rendszerváltás után tulajdonviszonyok alaposan megváltoztak, jelentős vagyonok keletkeztek, és ezek védelméért a tulajdonos a felelős, neki is tennie kell annak biztonságáért.

A helyzet komolyodását jelzi az is, hogy míg valamikor elég volt egy telep őrzésére egy nyugdíjas éjjeliőr, ma már komoly, biztonságvédelemre szakosodott cégek végzik ugyanezt a munkát.
A személyi tulajdon védelme elsősorban a tulajdonosra tartozik. A tulajdonos az első számú felelőse vagyona védelmének. Tőle függ, hogy lakása, lakáson kívüli értékei, hétvégi háza mennyire válik betörők célpontjává. Fontos tudatosítani a polgárokban, hogy a vagyonvédelmi eszközök beszerzésénél ne a költségkímélés, hanem a szaksze-rűség és a hatékonyság legyen a fő szempont. Ebből adódóan a Rendőrség Bűnmegelőzési Szolgálata elsősorban a Magyar Biztosítók Szövetségének (MABISZ) Kármegelőzési és Vagyonvédelmi Bizottsága (Minősítő Bizottsága) által minősített vagyonvédelmi eszközök alkalmazását ajánlja.

Egy-egy lakást lehet többé-kevésbé biztonságosan zárni, de a betörést, a lakásokban élő emberek megtámadásának veszélyét akkor lehet hatékonyabban megelőzni, ha azt a lakóközösség szervezetten teszi. A biztonság, a közbiztonság megteremtése, fenntar-tása az állampolgárok természetes igénye, ugyanakkor közreműködésük nélkül nehezen képzelhető el.
A bűnt megelőzni ott lehet, ahol megvalósul, és azok előzhetik meg, akiket fenyeget.
Fontos, hogy a polgár lakókörnyezetében aktív részese legyen a saját érdekeit szolgáló bűnmegelőző munkának, tegyen meg minden tőle telhetőt a maga és mások személye, családja, illetve vagyona érdekében.

Mindannyian válhatunk ugyanis bármely pillanatban bűncselekmény sértettjévé, ezért megelőzni mindannyiunk érdeke, lehetősége, sőt talán erkölcsi kötelezettsége is.
Már régóta tudományos közhely, hogy a hatékony bűnmegelőzés csak társadalmi szin-ten lehetséges.
Ezért a rendőrség is támogatja a társadalom -önszerveződés útján létrejövő- önvédel-mi, a megelőzést szolgáló csoportjainak tevékenységét.
Például ígéretes kezdeményezések születtek a Szomszédok Egymásért Mozgalom (SZEM) elterjesztésére. Napjainkban elsősorban a fővárosban, de több megyében (Pest, Nógrád, Zala) is létre jöttek már SZEM szervezetek a fejlett nyugati államokban jól működő minták alapján.
A mozgalom lényege, hogy az egymás szomszédságában lakók az átlagosnál sokkal jobban figyelnek, vigyáznak egymás értékeire és a közvetlen lakókörnyezetükre. Így nem csak kriminális esemény esetén, hanem baleset, betegség, tűz stb. kapcsán is riasztani tudják egymást például pánik-riasztókapcsolóval.
A riasztógomb a lakás több pontján is elhelyezhető, az idegen nem tudja, hogy hol van és mi a funkciója. A riasztórendszerek telepítését általában pályázati pénzből oldják meg a közösségek, így nincs havi díja, annyiba kerül, mint egy közepes minőségű hevederzár felszerelésének a költsége. E rendszertől függetlenül a lakásokban igény szerint telepíthető olyan távfelügyeleti rendszer is, amely be van kötve valamilyen szolgáltatóhoz. A házba kiépített riasztórendszernek az az előnye, hogy a SZEM aktivistái helyben vannak, így idő kiesés nélkül tudnak reagálni az eseményre.
Megállapítható az is, hogy azoknak a lakásoknak az értéke megnőtt, melyek részt vesz-nek a mozgalomba. A gondozott emberi környezet és a biztonság pénzt hoz a házhoz.
Egyre jelentősebb szerepet tölt be a kb. 30-40 ezer fős Polgárőrség, mint a lakosság önszerveződő testülete.
Országos szinten segítő, koordináló funkciót látnak el, információkat közvetítenek és bizonyos propaganda tevékenységet fejtenek ki, tagjai figyelőszolgálatot végeznek, járőrözésben vesznek részt. Munkájuk fontossága elismeréseként, illetve személyük védelme érdekében 2000-től feladataikat közfeladatot ellátó személyként látják el.

Tudvalevő, hogy a Rendőrség önmagában nem képes megvédeni mindenki tulajdonát és személyét.
Együtt azonban sokat tehetünk azért, hogy minimálisra csökkentsük a sértetté válás lehetőségét, ezáltal nagyobb biztonságérzetben élhessünk.
A bűncselekmények egy része bizonyosan megelőzhető lenne, ha az emberek jobban figyelnének értékeikre, egymásra, a hozzáértő szakemberek tanácsait megszívlelnék, ha a vagyonuk arányában és veszélyeztetettségi fokához mérten költenének a vagyonuk védelmére is.
A biztonság pénzbe kerül, s erre egyre többen rá is ébrednek, de sokan nem veszik komolyan a figyelmeztetést.

Célszerű bizonyos gazdasági vállalkozási formák közvetett vagy közvetlen bevonása a bűnözés elleni harcba. Például a biztosítási rendszer olyan korszerűsítése, amely jobban ösztönzi a biztosítottakat a vagyon elleni bűncselekményekkel szembeni fokozottabb védekezésre, vagy a személy- és vagyonvédelmi vállalkozói tevékenység bővítése, illetve számukra újabb, profilukba illő feladatok felkutatása, amelyek révén még inkább segítik a bűnözéssel szembeni hatékonyabb védekezést.

Az információs technika, az elektronikus adatfeldolgozás napjaink szinte valamennyi területét érinti, döntő változásokat hozott a gazdasági életben, a pénzforgalomban, a bankvilágban.
Ahol azonban az efféle adatfeldolgozás módszerei szélesebb körben terjednek, megjelennek azok is, akik a modern technikának ezt a vívmányát is a bűnelkövetésre használják fel.

Jobban kell népszerűsíteni és hozzáférhetővé tenni a biztonság okos, intelligens eszkö-zeit és minden módon ezek felhasználására kell ösztönözni az állampolgárokat és az intézményeket. A korszerű eszközök széles skálájának bemutatása megnöveli a cégek és az állampolgárok esélyét a biztonságra, tulajdonuk megvédésére.
Mint említettem a vagyonvédelem nem elsősorban a rendőrség feladata, hanem össztársadalmi feladat, amelyből az állami szervek, civil szervezetek mellett fontos, hogy a polgárok is részt vállaljanak.

Felhasznált irodalom:

- Gönczöl-Korinek-Lévai (1999), Kriminológiai Ismeretek Bűnözés Bűnözéskontroll c. könyv. Corvina Kiadó, Budapest
- Vagyonvédelmi Nagykönyv (1997). Cedit Információtechnikai Kft, Budapest
- Pardi Gyula r. alezredes (2000), A vagyon (tulajdon) ellen elkövetett bűncselek-mények tapasztalatai, következtetései. ORFK Nyomozó Osztály
- Detektor Plusz c. szaklap, 9. évfolyam 1-2 szám
- www.ekormányzat.hu/ugyleirások
- Kriminálstatisztikai Értesítő 2002/2. szám, BM Informatikai Főosztály
- Egységes Rendőri és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ERÜBS)
- A belügyminiszter 3/2000. (BK 4.) BM utasítása
- Az országos rendőrfőkapitány 11/2000. intézkedése
- ORFK bűnügyi és közbiztonsági főigazgatójának 9/2000-es és 23/2001-es e-gyüttes intézkedése
- SZVMSZK és az ORFK között létre jött Együttműködési Megállapodás
- Rendőrség Bűnmegelőzési Szolgálata által készített vagyonvédelmi kiadványok
A rendőrség és a tulajdonos feladatai
a magán és közösségi vagyon védelme során
/kivonat/

A modern demokráciákban minden állampolgárnak alapvető joga anyagi javainak gya-rapítása, amely természetesen jogkövető tevékenységet feltételez. Vannak azonban o-lyan személyek, akik mások javai, értékei megszerzése érdekében nem riadnak vissza akár bűncselekmények elkövetésétől sem Ezen személyek társadalomra veszélyes cselekményeivel szemben, azonban szükséges értékeinket védeni. A vagyon elleni deliktu-mok alkotják a haza összbűnözés 75-80 %-át. A magyar lakosság technikailag nem készült fel ilyen volumenű bűnözésre, és általában arra, hogy a bűnözéssel együtt kell élni. Éppen ezért a rendőrség tevékenységében jelentős szerepet kell, hogy betöltsön a megelőző vagyonvédelem, mely nem képzelhető el prevenciós információs rendszer működtetése és a reális, meggyőző propaganda-tevékenység nélkül. A rendőri bűnmegelőzés alapfeladata, hogy a kriminalisztika tapasztalatait, a kriminológia megállapítá-sait felhasználva olyan intézkedéseket hozzon, mellyel meg lehet akadályozni a jogsértések elkövetését. A megelőző vagyonvédelemben többek között az is feladatunk, hogy megvalósítható, az emberek igényeihez és pénztárcájához igazodó módszereket, technikai eszközöket ajánljuk
A bűncselekmények számának növekedése, a szervezett bűnözés megerősödése, a súlyos vagyon elleni deliktumok megkövetelik mind az egyénektől, mind, pedig a vállaltoktól, üzletektől a technikai (mechanikai és elektromos) berendezések alkalmazását, a minél korszerűbb eszközök beszerzését. Védeni valója ugyanis mindenkinek van.
Az emberek többségében az a felfogás él, hogy a közbiztonságért a rendőrség a felelős. Márpedig a rendszerváltás után tulajdonviszonyok alaposan megváltoztak, jelentős vagyonok keletkeztek, és ezek védelméért a tulajdonos a felelős, neki is tennie kell annak biztonságáért. A tulajdonos az első számú felelőse vagyona védelmének. Tőle függ, hogy lakása, lakáson kívüli értékei, hétvégi háza mennyire válik betörők célpontjává. A biztonság, a közbiztonság megteremtése, fenntartása az állampolgárok természetes igénye, ugyanakkor közreműködésük nélkül nehezen képzelhető el. Fontos, hogy a polgár lakókörnyezetében aktív részese legyen a saját érdekeit szolgáló bűnmegelőzési munkának. Ezért a rendőrség is támogatja a társadalom önszerveződés útján létrejövő önvédelmi csoportjainak tevékenységét, mint például a Szomszédok Egymásért Mozgalom, Polgárőrség stb. Tudvalevő, hogy a Rendőrség önmagában nem képes megvédeni mindenki tulajdonát és személyét, ez fizikai lehetetlenség. Együtt azonban sokat tehetünk azért, hogy minimálisra csökkentsük a sértetté válás lehetőségét, ezáltal nagyobb biztonságérzetben élhessünk.




Forrás: web.b-m.hu/proba/elemez.nsf/2874ce806a356b8fc125695f006d4d55/f4a9e1431713216ac1256bff0021a86d?OpenDocument