A BŰNÖZÉS-BŰNÜLDÖZÉS ALAKULÁSA

A BŰNÖZÉS MEGFIGYELÉSÉNEK MÓDJA ÉS KORLÁTAI

A bűnözés olyan történelmileg változó társadalmi-büntetőjogi tömegjelenség, amely meghatározott területen és időszakban elkövetett büncselekmények, valamint elkövetőik összességéből áll.

A bűnözés megfigyelése nem könnyű, hiszen az elkövető mindent megtesz annak érdekében, hogy törvényellenes magatartása, illetve ő maga rejtve maradjon. Hazánkban - mint a világon mindenütt - a bűnözésről rendszerezett és folyamatos információkat a büntetőeljárás különböző szakaszaiban teljesített statisztikai adatszolgáltatások biztosítanak. A Magyarországon jelenleg is működő egységes rendőrségi-ügyészségi bűnügyi statisztika 1964-től szolgáltat adatokat.

E rendszerben az ismertté vált bűncselekmények számát a nyomozást megtagadó, megszüntető és befejező határozattal elintézett feljelentések alapján állapítják meg, kiválogatva azokat az eseteket, amikor a bűncselekmény nagy valószínűséggel valóban megtörtént: tehát a nyomozás mellőzést, a vádemelést, a vádemelés mellőzését, az “elkövető kiléte nem állapítható meg”, valamint a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok alapján történt nyomozás megszüntetést, illetve megtagadást (ideértve a Btk. 71. §-ára alapított megrovás alkalmazását is), az elkobzási indítványt, a büntetőeljárás felajánlását, a vádemelés elhalasztását, a megállapodást, a fedett nyomozó alkalmazását, illetve ha a legfőbb ügyész feljelentést tett külföldi hatóságnál. Nem veszik figyelembe a nyomozás felfüggesztéseket (mert ezek csak közbenső intézkedések, amelyeket majd valamely befejezési mód követ), a katonai ügyészséghez történt áttételeket (mert ezek befejezési módja e statisztikai megfigyelés körén kívül esik), a szabálysértés okából történt megszüntetéseket (mert azok nem büncelekmények), azokat az eseteket, amikor a büncselekmény elkövetését vagy alapos gyanuját nem sikerült megállapítani, a korábbi jogerős elbírálás miatti nyomozás megtagadásokat és megszüntetéseket.

Ami a bűnözés személyi oldalát illeti, az egységes rendőrségi és ügyészségi bűnügyi statisztika az ismertté vált bűnelkövetőket regisztrálja, ami egyenlő azoknak a gyanusítottanak a számával, akikkel szemben az eljárást vádemeléssel, büntethetőséget kizáró, vagy megszüntető ok alapján nyomozás megtagadással, illetve megszüntetéssel (ideértve a Btk. 71. §-ára alapított megrovás alkalmazását is), elkobzási indítvánnyal, büntetőeljárás felajánlásával, vádemelés elhalasztásával, megállapodással, fedett nyomozó alkalmazásával, illetve a legfőbb ügyész külföldi hatóságnál tett feljelentésével fejezték be.

A bűnözésnek tehát csak azt a részét nevezhetjük ismertnek, amelyről a büntetőeljárások lefolytatására jogosult hatóságok tudomást szereznek és statisztikai adatlapon jelentik. Az is tény, hogy az ismertté vált büncselekmények jó részének elkövetője felderítetlen marad. Ezért az elkövetői oldalon a latencia még nagyobb, mint a cselekményi oldalon.

Az előbbiekből következően bűnözés teljeskörű, pontos megfigyelése statisztikai módszerekkel nem lehetséges. Nem tudhatjuk, hogy a büncselekmények és bűnelkövetők milyen aránya marad ismeretlen, illetve, hogy a megismert rész mennyire reprezentálja az egészet.

A bűnözés valóságos alakulásának, összetételének a fenti módon összegyűjtött adatok alapján történő értékelését - a latencián túl - tovább nehezítik azok a hatások, amelyeket a ún. formális tényezők okoznak. Ilyen - a bűnözésről gyűjtött statisztikai adatokat torzító - formális tényező többek között a jogalkotás (pl. új törvényi tényállások megjelenése, régiek megszűnése vagy módosítása, a bűncselekményi és szabálysértési értékhatár emelése); a közkegyelem; a jogalkalmazás (pl.: bűnüldöző szervek felderítési aktivitása és eredményessége); a lakosság feljelentési, együttműködési készsége; a statisztikai megfigyelés (pl.: a magánvádas bűncselekmények és a kriminális szabálysértések kihagyása az adatgyűjtésből, a statisztikai megfigyelés módosításai, az adatfelvétel hibái, a bűnelkövetés időpontja, valamint az ismertté válás és a regisztrálás közötti időeltolódás).

A statisztikai módszerekkel gyűjtött adatok tehát - a formális tényezők torzító hatásának kiküszöbölése után is - csak kiindulási alapot biztosíthatnak a bűnözés alakulásának értékeléséhez. Mindenképpen szükséges kiegészíteni azokat a bűnüldözői tapasztalatokkal, illetve a közvélemény körében végzett különböző szociológiai és más módszerekkel végzett felmérések eredményeivel.

Az alábbiakban az egységes rendőrségi ügyészségi bűnügyi statisztika legutóbbi két évtizedes adatai alapján adunk képet a bűnözés alakulásáról, ami alapját képezheti egy elmélyültebb, sokoldalúbb elemzésnek.

A BŰNÖZÉS TERJEDELME ÉS DINAMIKÁJA

Az egységes rendőrségi és ügyészségi bűnügyi statisztika által regisztrált ismertté vált közvádas bűncselekmények száma 1980 óta közel négyszeresére, 130 470-ről 505 716-ra nőtt (10 000 lakosra jutó gyakorisága 121,9-ről 501,1-re változott). Az emelkedő tendencia az elmúlt húsz év alatt mindössze öt alkalommal (1988-ban, 1993-94-ben, 1996-ban és 1999-ben) tört meg. Az elmúlt évi csökkenés 1998-hoz képest 15,8%-os volt

Az ismertté vált bűnelkövetők száma az elmúlt két évtized alatt alatt közel kétszeresére, 72 880-ról 131 658-ra nőtt. (10 000 lakosra eső gyakoriságuk 68,1-ről 130,5-re emelkedett.) Az elmúlt évben 1998-hoz képest ugyancsak csökkenés következett be, mértéke 6,0%-os volt.

Húsz év alatt a felderítetlenül maradt elkövetőjű bűncselekmények száma 1980-ban volt a legalacsonyabb (34 022) és 1998-ban a legmagasabb (268 258). Az elmúlt évben a felderítetlen elkövetőjű bűncselekmények száma 10%-al csökkent, 241 239 volt.

A vagyon elleni bűnözés

A vagyon elleni bűncselekmények száma és aránya az összbűnözés alakulása szempontjából meghatározó. Az elmúlt húsz évben az ismertté vált vagyoni büncselekmények számának növekedési üteme meghaladta az összbűnözését. 1980-ban 78 643, 1999-ben már 358 036 vagyon elleni bűncselekményt regisztrált a statisztika, azaz a növekedés több, mint 4,5-szörös volt. Az emelkedő tendencia csak 1992-94 között, 1996-ban, majd 1999-ben szakadt meg.

A vagyon elleni bűncselekmények aránya az összbűnözésen belül az 1980-ban 60,3%, 1999-ben 70,8% volt. A részarány 1989 óta tartósan 70-80% között mozog.

A vagyon elleni bűnözésen belül egyébként a legnagyobb arányban a lopás (1999: 258 316, 72,1%) fordult elő. A lopások közel harmadát a betöréses lopások teszik ki. Ezek száma az elmúlt évtizedben -1998-ig - dinamikusan emelkedett.

Az elmúlt évben - 1998-hoz képest - a vagyon elleni bűncselekmények számának csökkenése 21,7% volt.
13,2 %-kal kevesebb lopást, ezen belül 22,6%-kal kevesebb gépjármulopást és 14,1 %-kal kevesebb betöréses lopást követtek el, mint 1998-ban, s 56,3%-al kevesebb csalás vált ismertté.

A gépjárműlopások kedvező alakulásában szerepet játszott az új járműokmányok bevezetése és az eredetiségvizsgálat, a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvény (mely megteremti a jármú életútja nyomon követésének lehetoségét a forgalomba helyezéstol a forgalomból történo végleges kivonásig és a polgárok számára tájékoztatás nyújtását gépjármú vásárláskor arról, hogy a jármu szerepel-e a körözésben), a határregisztrációs rendszer fokozatos kiépítése a közúti határátkelokön, valamint a gépjármu lopásokra szakosodott rendori egységek létrehozása.

A vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár 1999-ben mintegy 80,7 milliárd forint volt. Az előző évi 93,4 milliárdhoz képest ez 13,7%-os csökkenést jelent. Ugyanakkor az okozott kárnak mindössze 9,2%-át sikerült megtéríteni, míg a korábbi évben 14,6%-át. Az egy bűncselekményre jutó kár 204 376 forintról 225 347 forintra emelkedett.

A személy elleni bűnözés

A személy elleni bűncselekmények száma 1980 óta kétszeresére (9 322-ről 18 882-re) nőtt. 1999-ben az e kategóriába tartozó bűncselekmények az összbűnözés 3,7%-át tették ki.

A kategória legsúlyosabb tényállásai a befejezett szándékos emberölés és az erős felindulásban elkövetett befejezett emberölés, valamint a szándékos súlyos testi sértés. Az előbbi két bűncselekmény száma 1980-ban 200, 1999-ben 253 volt. Előfordulásuk gyakorisága 1980-90 között alig változott, évente átlag 204 történt. Ezután számuk hirtelen megugrott, 1994-ben már 313 emberölés fordult elő. A szándékos súlyos testi sértések száma két évtized alatt ugyancsak - több, mint 60%-al, 4 820-ról 7 734-re - nőtt.

Örvendetes, hogy 1999-ben a befejezett emberölések és erős felindulásban elkövetett befejezett emberölések 289-ről 253-ra, a szándékos súlyos testi sértéseké 8 147-ről 7 734-re, azaz 5,1%-al csökkent.

A közlekedési bűncselekmények

A közlekedési büncselekmények száma 1993-ig emelkedő, azóta csökkenő tendenciát mutat. 1980-ban 16 906, 1999-ben 20 503 e karegóriába tartozó bűncselekmény vált ismertté. Arányuk az összbűnözésen belül az 1980. évi 13,0%-ról 4,1%-ra csökkent.

A közlekedési bűncselekményeken belül legnagyobb részt a közúti jármű ittas vezetése tette ki (1980-ban 73,0%-át, 1999-ben 61,6%-át).

A közlekedési bűncselekmények száma az elmúlt évben 22 423-ról 20 503-ra, azaz 8,6%-al csökkent. Ezen belül csökkent a súlyos testi sértést okozó közúti baleset okozásoké (3 869-ről 3 615-re), az ittas vezetéseké (13 039-ről 12 623-ra), a cserbenhagyásoké (908-ról 827-re), s alig változott a halálos közúti baleset okozásoké (588-ról 590-re nőtt).

A közrend elleni bűncselekmények

Ez a kategória a vagyon elleni bűncselekményeket követően a második legmagasabb részarányt foglalja el az összbűnözésen belül (14,1%).

1999-ban 71 063 e kategóriába tartozó bűncselekményt regisztráltak, 6%-kal kevesebbet az előző évi 75 592-nél.

A kategórián belül a legjelentősebb hányadot (75%) az okirat-hamisítások képezik. Számuk 1998-ban 60 244, 1999-ben 53 505 volt. Az okirathamisítások jellemzoen csalásokhoz, gazdasági buncselekményekhez kapcsolódó ún. eszközcselekmények.

Az elmúlt évben 1 623-ról 1 419-re mérséklodött a robbanóanyaggal, robbanószerrel, lofegyverrel, loszerrel való visszaélések száma. Részben a jogszabályi változások, de foként a felderítés eredményességének tulajdoníthatóan jelentosen megnott (1999-ben 2 068-ról 2 718-ra, azaz 38,3%-al) a kábítószerrel való visszaélések száma.

Folytatódik a garázdaságok számának emelkedése, 1998-ban 7 492, 1999-ben 7 706 fordult elő, ami 2,9%-os emelkedést jelent.

A gazdasági bűncselekmények

A gazdasági bűncselekmények száma húsz év alatt mintegy három és félszeresére nőtt. 1980-ban 5 826, 1999-ben 20 318 vált ismertté. Arányuk az összbűnözésen belül az 1994-ig csökkenő tendenciát mutatott, azóta dinamikusan nő (1994-ben 1%, 1999-ben 4% volt). A törvényi változások, illetve a gazdasági élet átszerveződése következtében e kategória összetétele is változó képet mutat.

Húsz évre visszatekintve l993-ig a gazdasági bűncselekmények mintegy négyötöd részét a deviza- és vámbűncselekmények képezték, arányuk azonban az utóbbi 6 évben határozottan csökkenő tendenciát mutat (1999: 13,2%).

1999-ben a gazdasági bűncselekmények száma 51%-al, 13 454-ről 20 318-ra nőtt. Ennek közel felét (46%-át) a bankkártya-hamisítás tette ki. Ugyancsak ugrásszerűen emelkedett - 1926-ról 2 833-ra - a pénzhamisítások száma is.

1998-ban egy Budapesten elkövetett adó-társadalombiztosítási csalási ügy felderítése nyomán több ezer bűncselekmény jutott a nyomozó hatóságok tudomására. Ennek következtében az adó és társadalombiztosítási csalások száma országosan a hatszorosára, 5 738-ra nőtt. Ezt figyelembe véve értékelendő, hogy e bűncselekmények száma 1999-ben 1 731-re csökkent (ez ugyanis még így is közel kétszerese az 1997. évi adatoknak).

Az államigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények

Az e kategóriába tartozó bűncselekmények száma és összbűnözésen belüli aránya az utóbbi években dinamikusan nő. Míg 1998-ban 8 587 ilyen bűncselekmény vált ismertté, az elmúlt évben már 12 120, a növekedés tehát 41,1%-os.

A növekedés oka elsősorban az e kategóriába tartozó bűncselekmények felét kitevő embercsempészések elszaporodása, amelyek száma csak az elmúlt öt év alatt csaknem hétszeresére nőtt. Az elmúlt évben 6 499
embercsempészés felderítésére került sor az 1998. évi 2 902-vel szemben.

Az ismertté vált korrupciós bűncselekmények száma elenyésző, számuk évről-évre alig változik. E körben a latencia az átlagosnál vélhetően jóval nagyobb. 1999-ben 458 hivatali vesztegetés, 106 gazdasági vesztegetés és 46 befolyással üzérkedés vált ismertté.
A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények
Az e csoportba tartozó bűncselekmények száma az 1980-as évek közepéig emelkedő, majd csökkenő tendenciát mutatott. 1980-ban 6 560, 1999-ben 4 668 ilyen bűncselekményre derült fény.

A házasság, a család és az ifjúság elleni bűncselekmények jelentős részét tartás elmulasztások tették ki, amelyek száma 1987-ig folyamatosan nőtt (1987-ben 7 566 volt), majd csökkent. 1998-ban 1 803, a múlt évben 1 831 fordult elő. Ezzel szemben az elmúlt húsz év alatt a kiskorúak veszélyeztetése, bizonyos hullámzásokkal, közel ötszörösére emelkedett. Az elmúlt évben számuk valamelyest - 1 161-ról 1 024-re - csökkent.

A nemi erkölcs elleni bűncselekmények száma az elmúlt két évtized alatt összességében alig változott. 1980-ban 1 330, a múlt évben 1 642 ilyen bűncselekményt regisztráltak. 1999-ben 331 erőszakos közösülés, 212 szemérem elleni erőszak, 132 természet elleni fajtalanság és 218 megrontás jutott a hatóság tudomására.

Forrás: web.b-m.hu/proba/tabla.nsf/e01b7dd3fafd753ec125683100477c00/8f6baf203d0e8e2fc12569270023edad?OpenDocument